ENGELS FRIGYES, A TUDOMÁNYMETRIA DÉDAPJA[1]
Engels Frigyes, a tudománymetria dédapja © 2023 by András Schubert is licensed under CC BY-NC-ND 4.0
A tudománymetria atyja („father of scientometrics”) keresésre a Google alig több, mint egy fél másodperc alatt kidobja a választ: Derek John de Solla Price.
A tudománymetria nagyapja, vagy a tudománymetria dédapja keresésekre azonban a Google egyetlen találatot sem ad. Azt nem mondhatjuk, hogy a nagyapák vagy a dédapák teljesen hiányoznának a tudományos genealógia családfáiból. Érdekességként megjegyezhetjük, hogy a Price-t a fenti titulussal elsőként megtisztelő szerzők[2] egyikét, Eugene Garfieldet, Eric Rumsey a blogjában[3] „a Google nagypapájának” nevezte. Igen bonyolult családi viszonyok rajzolódnak ki a háttérben.
Az általános vélekedés szerint Price egyik legjelentősebb hozzájárulása a tudománymetria elméletéhez a tudomány exponenciális növekedésének felismerése és következetes vizsgálata volt. Erről a témáról először az 1950-ben, Amszterdamban rendezett VI. Nemzetközi Tudománytörténeti Konferencián tartott előadást „A tudomány fejlődésének mennyiségi mérése” címmel, és eredményeit korszakalkotó könyveiben fejtette ki részletesen. (A Science since Babylon és a Little Science, Big Science egyre bővülő kiadásai 1961 és 1986 között jelentek meg. Magyarul egyetlen kötetet adtak ki.[4])]. Figyelemre méltó, hogy Price munkáiban nem hivatkozott az exponenciális növekedés törvényének egyetlen közvetlen szakirodalmi előzményére sem, jóllehet bőségesen idézett az elemzéseit alátámasztó adatforrásokból egészen a XIX. századig visszamenőleg.
Nicholas Rescher, a kortárs amerikai filozófia doyenje, többször visszatért a tudomány exponenciális növekedési törvénye eredetének és következményeinek kérdésére.[5],[6] Erősen támaszkodott Price munkáira, de határozottan elutasította azt, hogy őt nevezzük a gondolat „atyjának”. Véleménye szerint 1946-ra a tudomány exponenciális növekedésének gondolata közhellyé vált, amint azt az Epistemometrics „Bibliográfiai függelékében” határozottan állítja. Rescher az ötlet eredetét Henry Adamsnak tulajdonította, olyannyira, hogy előbb Adams-törvénynek, majd később Adams-tézisnek nevezte.
Jóllehet Adamsot a századforduló Amerikájának figyelemre méltó személyiségei közé sorolhatjuk (nem feltétlenül dicséretes módon: többek között dühödt antiszemitizmusa miatt), a szóban forgó témához való hozzájárulása igen jelentéktelen volt. Az a mondata, amelyre Rescher előszeretettel hivatkozik, a szerző 1904-ben megjelent „A gyorsulás törvénye” című írásában[7] csak egy nagyon felületes és aligha számszerűsíthető utalást tartalmaz az emberiség fejlődésének felgyorsulásáról: „az elmélet feltételezhet, amit akar – akár ötven-, vagy éppen huszonötéves kétszereződési időt a XVIII. században, mert az időszak hossza mit sem számít, ha magát a gyorsulás tényét elfogadjuk.” Rescher úgy tekinti, hogy a „kétszereződési idő” kifejezés meggyőző bizonyítéka annak, hogy Adams exponenciális növekedésről beszél.
Magának Reschernek, két említett könyvében legalább két jogos jelöltje van a „nagyapai” címre. Az első közülük valamelyest meglepő lehet: Sir Arthur Conan Doyle. A Belgravia Magazine 1885. júliusi számában megjelent „A nagy Keinplatz kísérlet” című novellájában találhatjuk ezt az állítást: „A tudás tudást szül, ahogy a pénz kamatot.” Ez ugyan csak egy lényegtelen, futó megjegyzés a történetben, de semmivel nem látszik megalapozatlanabbnak, mint Adams állítása, bár ezt a gondolat első nyomtatott megjelenésének nevezni[8] némiképpen túlzás.
William Thomson (vagy ahogy az utókor ismeri: Lord Kelvin) 1871-ben, a British Association for the Advancement of Science elnöki megnyitóbeszédében[9] leszögezte: „A tudományos tudáskincs a kamatos kamat törvénye szerint növekszik”. Ez már egy világos és egyértelmű kvantitatív állítás a leghitelesebb személytől, annál is inkább, mert maga Thomson mintegy 660 cikkel járult hozzá ehhez a tudáskincshez. És ahogyan azt Price a Science since Babylon című könyvében illő csodálkozással meg is jegyezte: „ezek mindegyikét a tudományhoz való fontos hozzájárulásnak tekinthetjük.”
Még egy generációval vissza kell lépnünk, hogy eljussunk hősünkhöz. Engels 1844-ben ezt írta:[10] „Die Wissenschaft [...] vermehrt sich mindestens wie die Bevölkerung; diese vermehrt sich im Verhältnis zur Anzahl der letzten Generation; die Wissenschaft schreitet fort im Verhältnis zu der Masse der Erkenntnis, die ihr von der vorhergehenden Generation hinterlassen wurde, also unter den allergewöhnlichsten Verhältnissen auch in geometrischer Progression.” („A tudomány […] legalább olyan gyorsan nő, mint a népesség, az első a megelőző generáció létszámával, a tudomány pedig az előző generáció által ránk hagyott tudás mennyiségével arányosan, vagyis szokásos körülmények között mértani haladvány szerint.”)
Rescher ismerte Engels munkáját, sőt, idézte is,[11] de hiányosan, kihagyva a mértani haladványra vonatkozó passzust. A megcsonkított állításból ezt a következtetést vonja le: „Ebben a tekintetben a korai Engels nyilván Henry Adams és társai elődjének minősülhetne. De Engels nem volt matematikus, ezért tőle nem várható, hogy az ’arányában’ kifejezést ő szószerinti és szakmai értelmében használja, hanem inkább rugalmasabban, a ’pozitív korrelációban áll’ értelemben.” Nyilvánvalóan a geometriai haladvány néven nevezése kizár minden ilyen alternatív értelmezést.
Ahelyett, hogy elismerte volna Engels jogos érdemét abban, ami megilleti, Rescher megalkotta az „Engels-elméletet” az általa „a haladás Engels-féle négyzetes törvényének” nevezett összefüggésre alapozva.[12] Ez az állítólagos elmélet a Természet dialektikája egy futólagos megjegyzésére épült: „die Entwicklung der Wissenschaften mit Riesenschritten vor sich und gewann an Kraft, man kann wohl sagen im quadratischen Verhältnis der (zeitlichen) Entfernung von ihrem Ausgangspunkt.” („A tudományok fejlődése óriási léptekkel halad, és mondhatni, a kiindulóponttól való (időbeli) távolsággal négyzetesen arányosan erősödik.”) Ezt az elméletet Engels, Rescher szavai szerint, „sajnálatosan fejletlen állapotban” hagyta. Ezen az ingatag alapon Rescher megalkotta és aztán lerombolta azt, amit ő „a tudományos haladás kommunista elméletének” nevez. (Mentségére szólva, a tudományos haladás semmiféle kommunista elmélete nem nyugodott ennél szilárdabb elméleti alapokon.)
Rescher úgy tekintette, hogy Engels 1844-es megállapítását a négy évtizeddel későbbi töredékes jegyzet teljesen felülírta. Érdekességként megjegyezzük, hogy hogy nem négy évtizeddel, hanem mindössze két bekezdéssel az inkriminált „kétszereződési idő” állítás alatt Adams ezt írta: „[…] vagy még inkább, az egyszerűség kedvéért használhatjuk a négyzetes törvényt, […] az egyik évszázad vonzóerejének (attraction) a négyzete adja meg a következő évszázad vonzóerejét.” Bármit akart is ez a metafora jelenteni, egészen biztosan nagyon távol áll attól, hogy megfeleljen az exponenciális törvénynek.
„Pater semper incertus est” (az apa mindig bizonytalan) állítja az ókori bölcsesség. Mit mondhatunk akkor a nagyapákról és a dédpapákról? A családi genealógiában a DNS tesztek segíthetnek kiküszöbölni a bizonytalanságot. Nincs ilyen segédeszközünk a tudományos genealógiában. Az idézetelemzés bizonyos esetekben hasznos lehet, de ahogy mélyebbre ásunk, a vérvonalak egyre homályosabbak lesznek. Nem mindig tesz boldoggá, amit találunk, de valójában egyáltalán nem biztos, hogy az embernek mindig büszkének kell lenni az elődjeire. Ami a jelen szerzőt illeti, számára a Price–Thomson–Engels apai vonal több, mint hízelgő.
Köszönetmondás helyett
A hivatkozások összegyűjtése során nagy erőfeszítéseket tettem arra, hogy hitelt érdemlő forrásokat, ahol lehetett, eredeti dokumentumokat használjak. Megtapasztalva azokat a nehézségeket, amelyekkel még az internetes szolgáltatások mai, szinte korlátlan lehetőségei mellett is találkoztam, csak a legőszintébb csodálattal adózhatok azoknak a kutatóknak, tudománytörténészeknek, akik akárcsak egy néhány évtizeddel ezelőtt dolgozni, sőt, sikeresen dolgozni tudtak ilyen segítség nélkül. Hálával és elismeréssel tartozom nekik, még ha bizonyos pontatlanságaikat most ki kellett is javítanom.
[1] Első megjelenés: „Friedrich Engels, the great-grandfather of scientometrics”, ISSI Newsletter, 15(4): 64-67 (2020)
[2] Robert K. Merton és Eugene Garfield írták előszavukban Price Little science, Big science... and beyond című könyvéhez (New York, Columbia University Press, 1986).
[3] https://blog.lib.uiowa.edu/hardinmd/2010/07/12/eugene-garfield-librarian-grandfather-of-google; legutóbbi hozzáférés: 2022. augusztus 26.
[4] Price, D. de Solla: Kis tudomány – Nagy tudomány. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979.
[5] Rescher, Nicholas: Scientific Progress. Blackwell and University of Pittsburgh Press, Pittsburgh, 1978.
[6] Rescher, Nicholas: Epistemetrics. Cambridge University Press, Cambridge, 2006.
[7] In: Adams, Henry, The Education of Henry Adams: An Autobiography. Houghton Mifflin, Boston, 1918, XXXIV. Fejezet.
[8] Tague, Jean; Beheshti, Jamshid; Rees-Potter, Lorna, “The Law of Exponential Growth: Evidence, Implications and Forecasts.” Library Trends, 30(1): 125-149 (1981)
[9] Lásd: The Chemical News, 24(610): 49-56 (1871)
[10] Engels, Friedrich, “Umrisse zu einer Kritik der Nationalökonomie.” In: Deutsch-Französischen Jahrbüchern, Ruge & Marx, Paris, 1844, 86-114 oldal.
[11] Rescher, Scientific Progress: 124. oldal)
[12] U.o.: 129. oldalENGELS FRIGYES, A TUDOMÁNYMETRIA DÉDAPJA[1]
Engels Frigyes, a tudománymetria dédapja © 2023 by András Schubert is licensed under CC BY-NC-ND 4.0
Engels Frigyes, a tudománymetria dédapja © 2023 by András Schubert is licensed under CC BY-NC-ND 4.0
A tudománymetria atyja („father of scientometrics”) keresésre a Google alig több, mint egy fél másodperc alatt kidobja a választ: Derek John de Solla Price.
A tudománymetria nagyapja, vagy a tudománymetria dédapja keresésekre azonban a Google egyetlen találatot sem ad. Azt nem mondhatjuk, hogy a nagyapák vagy a dédapák teljesen hiányoznának a tudományos genealógia családfáiból. Érdekességként megjegyezhetjük, hogy a Price-t a fenti titulussal elsőként megtisztelő szerzők[2] egyikét, Eugene Garfieldet, Eric Rumsey a blogjában[3] „a Google nagypapájának” nevezte. Igen bonyolult családi viszonyok rajzolódnak ki a háttérben.
Az általános vélekedés szerint Price egyik legjelentősebb hozzájárulása a tudománymetria elméletéhez a tudomány exponenciális növekedésének felismerése és következetes vizsgálata volt. Erről a témáról először az 1950-ben, Amszterdamban rendezett VI. Nemzetközi Tudománytörténeti Konferencián tartott előadást „A tudomány fejlődésének mennyiségi mérése” címmel, és eredményeit korszakalkotó könyveiben fejtette ki részletesen. (A Science since Babylon és a Little Science, Big Science egyre bővülő kiadásai 1961 és 1986 között jelentek meg. Magyarul egyetlen kötetet adtak ki.[4])]. Figyelemre méltó, hogy Price munkáiban nem hivatkozott az exponenciális növekedés törvényének egyetlen közvetlen szakirodalmi előzményére sem, jóllehet bőségesen idézett az elemzéseit alátámasztó adatforrásokból egészen a XIX. századig visszamenőleg.
Nicholas Rescher, a kortárs amerikai filozófia doyenje, többször visszatért a tudomány exponenciális növekedési törvénye eredetének és következményeinek kérdésére.[5],[6] Erősen támaszkodott Price munkáira, de határozottan elutasította azt, hogy őt nevezzük a gondolat „atyjának”. Véleménye szerint 1946-ra a tudomány exponenciális növekedésének gondolata közhellyé vált, amint azt az Epistemometrics „Bibliográfiai függelékében” határozottan állítja. Rescher az ötlet eredetét Henry Adamsnak tulajdonította, olyannyira, hogy előbb Adams-törvénynek, majd később Adams-tézisnek nevezte.
Jóllehet Adamsot a századforduló Amerikájának figyelemre méltó személyiségei közé sorolhatjuk (nem feltétlenül dicséretes módon: többek között dühödt antiszemitizmusa miatt), a szóban forgó témához való hozzájárulása igen jelentéktelen volt. Az a mondata, amelyre Rescher előszeretettel hivatkozik, a szerző 1904-ben megjelent „A gyorsulás törvénye” című írásában[7] csak egy nagyon felületes és aligha számszerűsíthető utalást tartalmaz az emberiség fejlődésének felgyorsulásáról: „az elmélet feltételezhet, amit akar – akár ötven-, vagy éppen huszonötéves kétszereződési időt a XVIII. században, mert az időszak hossza mit sem számít, ha magát a gyorsulás tényét elfogadjuk.” Rescher úgy tekinti, hogy a „kétszereződési idő” kifejezés meggyőző bizonyítéka annak, hogy Adams exponenciális növekedésről beszél.
Magának Reschernek, két említett könyvében legalább két jogos jelöltje van a „nagyapai” címre. Az első közülük valamelyest meglepő lehet: Sir Arthur Conan Doyle. A Belgravia Magazine 1885. júliusi számában megjelent „A nagy Keinplatz kísérlet” című novellájában találhatjuk ezt az állítást: „A tudás tudást szül, ahogy a pénz kamatot.” Ez ugyan csak egy lényegtelen, futó megjegyzés a történetben, de semmivel nem látszik megalapozatlanabbnak, mint Adams állítása, bár ezt a gondolat első nyomtatott megjelenésének nevezni[8] némiképpen túlzás.
William Thomson (vagy ahogy az utókor ismeri: Lord Kelvin) 1871-ben, a British Association for the Advancement of Science elnöki megnyitóbeszédében[9] leszögezte: „A tudományos tudáskincs a kamatos kamat törvénye szerint növekszik”. Ez már egy világos és egyértelmű kvantitatív állítás a leghitelesebb személytől, annál is inkább, mert maga Thomson mintegy 660 cikkel járult hozzá ehhez a tudáskincshez. És ahogyan azt Price a Science since Babylon című könyvében illő csodálkozással meg is jegyezte: „ezek mindegyikét a tudományhoz való fontos hozzájárulásnak tekinthetjük.”
Még egy generációval vissza kell lépnünk, hogy eljussunk hősünkhöz. Engels 1844-ben ezt írta:[10] „Die Wissenschaft [...] vermehrt sich mindestens wie die Bevölkerung; diese vermehrt sich im Verhältnis zur Anzahl der letzten Generation; die Wissenschaft schreitet fort im Verhältnis zu der Masse der Erkenntnis, die ihr von der vorhergehenden Generation hinterlassen wurde, also unter den allergewöhnlichsten Verhältnissen auch in geometrischer Progression.” („A tudomány […] legalább olyan gyorsan nő, mint a népesség, az első a megelőző generáció létszámával, a tudomány pedig az előző generáció által ránk hagyott tudás mennyiségével arányosan, vagyis szokásos körülmények között mértani haladvány szerint.”)
Rescher ismerte Engels munkáját, sőt, idézte is,[11] de hiányosan, kihagyva a mértani haladványra vonatkozó passzust. A megcsonkított állításból ezt a következtetést vonja le: „Ebben a tekintetben a korai Engels nyilván Henry Adams és társai elődjének minősülhetne. De Engels nem volt matematikus, ezért tőle nem várható, hogy az ’arányában’ kifejezést ő szószerinti és szakmai értelmében használja, hanem inkább rugalmasabban, a ’pozitív korrelációban áll’ értelemben.” Nyilvánvalóan a geometriai haladvány néven nevezése kizár minden ilyen alternatív értelmezést.
Ahelyett, hogy elismerte volna Engels jogos érdemét abban, ami megilleti, Rescher megalkotta az „Engels-elméletet” az általa „a haladás Engels-féle négyzetes törvényének” nevezett összefüggésre alapozva.[12] Ez az állítólagos elmélet a Természet dialektikája egy futólagos megjegyzésére épült: „die Entwicklung der Wissenschaften mit Riesenschritten vor sich und gewann an Kraft, man kann wohl sagen im quadratischen Verhältnis der (zeitlichen) Entfernung von ihrem Ausgangspunkt.” („A tudományok fejlődése óriási léptekkel halad, és mondhatni, a kiindulóponttól való (időbeli) távolsággal négyzetesen arányosan erősödik.”) Ezt az elméletet Engels, Rescher szavai szerint, „sajnálatosan fejletlen állapotban” hagyta. Ezen az ingatag alapon Rescher megalkotta és aztán lerombolta azt, amit ő „a tudományos haladás kommunista elméletének” nevez. (Mentségére szólva, a tudományos haladás semmiféle kommunista elmélete nem nyugodott ennél szilárdabb elméleti alapokon.)
Rescher úgy tekintette, hogy Engels 1844-es megállapítását a négy évtizeddel későbbi töredékes jegyzet teljesen felülírta. Érdekességként megjegyezzük, hogy hogy nem négy évtizeddel, hanem mindössze két bekezdéssel az inkriminált „kétszereződési idő” állítás alatt Adams ezt írta: „[…] vagy még inkább, az egyszerűség kedvéért használhatjuk a négyzetes törvényt, […] az egyik évszázad vonzóerejének (attraction) a négyzete adja meg a következő évszázad vonzóerejét.” Bármit akart is ez a metafora jelenteni, egészen biztosan nagyon távol áll attól, hogy megfeleljen az exponenciális törvénynek.
„Pater semper incertus est” (az apa mindig bizonytalan) állítja az ókori bölcsesség. Mit mondhatunk akkor a nagyapákról és a dédpapákról? A családi genealógiában a DNS tesztek segíthetnek kiküszöbölni a bizonytalanságot. Nincs ilyen segédeszközünk a tudományos genealógiában. Az idézetelemzés bizonyos esetekben hasznos lehet, de ahogy mélyebbre ásunk, a vérvonalak egyre homályosabbak lesznek. Nem mindig tesz boldoggá, amit találunk, de valójában egyáltalán nem biztos, hogy az embernek mindig büszkének kell lenni az elődjeire. Ami a jelen szerzőt illeti, számára a Price–Thomson–Engels apai vonal több, mint hízelgő.
Köszönetmondás helyett
A hivatkozások összegyűjtése során nagy erőfeszítéseket tettem arra, hogy hitelt érdemlő forrásokat, ahol lehetett, eredeti dokumentumokat használjak. Megtapasztalva azokat a nehézségeket, amelyekkel még az internetes szolgáltatások mai, szinte korlátlan lehetőségei mellett is találkoztam, csak a legőszintébb csodálattal adózhatok azoknak a kutatóknak, tudománytörténészeknek, akik akárcsak egy néhány évtizeddel ezelőtt dolgozni, sőt, sikeresen dolgozni tudtak ilyen segítség nélkül. Hálával és elismeréssel tartozom nekik, még ha bizonyos pontatlanságaikat most ki kellett is javítanom.
[1] Első megjelenés: „Friedrich Engels, the great-grandfather of scientometrics”, ISSI Newsletter, 15(4): 64-67 (2020)
[2] Robert K. Merton és Eugene Garfield írták előszavukban Price Little science, Big science... and beyond című könyvéhez (New York, Columbia University Press, 1986).
[3] https://blog.lib.uiowa.edu/hardinmd/2010/07/12/eugene-garfield-librarian-grandfather-of-google; legutóbbi hozzáférés: 2022. augusztus 26.
[4] Price, D. de Solla: Kis tudomány – Nagy tudomány. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979.
[5] Rescher, Nicholas: Scientific Progress. Blackwell and University of Pittsburgh Press, Pittsburgh, 1978.
[6] Rescher, Nicholas: Epistemetrics. Cambridge University Press, Cambridge, 2006.
[7] In: Adams, Henry, The Education of Henry Adams: An Autobiography. Houghton Mifflin, Boston, 1918, XXXIV. Fejezet.
[8] Tague, Jean; Beheshti, Jamshid; Rees-Potter, Lorna, “The Law of Exponential Growth: Evidence, Implications and Forecasts.” Library Trends, 30(1): 125-149 (1981)
[9] Lásd: The Chemical News, 24(610): 49-56 (1871)
[10] Engels, Friedrich, “Umrisse zu einer Kritik der Nationalökonomie.” In: Deutsch-Französischen Jahrbüchern, Ruge & Marx, Paris, 1844, 86-114 oldal.
[11] Rescher, Scientific Progress: 124. oldal)
[12] U.o.: 129. oldalENGELS FRIGYES, A TUDOMÁNYMETRIA DÉDAPJA[1]
Engels Frigyes, a tudománymetria dédapja © 2023 by András Schubert is licensed under CC BY-NC-ND 4.0